2013. március 18., hétfő

Képes napló 28.

Immár a 28. képes naplós bejegyzésemet olvashatjátok, de nem túlzok, ha azt mondom, ilyen két hét még soha nem állt mögöttem, mint ez. Mire a bejegyzés végére értek, ti is igazat fogtok adni nekem.


A rendszeres olvasóim számára már köztudott, hogy a szabadidőmet arra fordítom, hogy az interneten keresgélek olyan ötleteket, melyet utána az osztályommal meg is valósítok. Így próbálom az "unalmas" tanulást egy kicsit feldobni.  (Most csak azokat a képeket szeretném mutatni, ami kimaradt az eddigi bejegyzésekből.)

Elkészültek a nőnapi ajándékok. (Sajnos az idő rövidsége miatt otthon kellett befejezni, és sokan nem hozták vissza másnapra, így ez csak egy kis töredéke a munkáknak.)







Nőnap alkalmából az iskolában és otthon is kaptam kis ajándékokat. ( A nőnap nálunk családi ünnep, lévén 3 nő és egy Zoltán.)







Egy héttel később elkészültek a március 15-ei kokárdák, teremdíszek.  (Az influenza mellett nálunk a himlő is hódít, így kokárdát sem tudott készíteni mindenki.) Megemlékeztünk március 15-ről órai és iskolai keretben is. Faliújság helyett az asztalra tettem ki a 12 pontot, Petőfi verseket és egy könyvet, amit így mindenki elérhetett és elolvashatott.



Közös munkánk eredménye






A két hét alatt a kisebbik lányom többször meglepett finomságokkal, így mentesültem olykor-olykor a sütés-főzés alól. Milyen jó, ha már nagyok a gyerekek!


Fénykép
Kürtős kalács

Sütés előtt


Név nélküli finomság




A kutya nálunk állandó örömforrás (no meg bosszúság is, mikor sár van és naponta ötször kell felmosni a követ, mert ki-be szaladgál). Nagyon élvezte a hóesést, szereti a hólapátolást, szeret minden finomságot elásni a hóba. A múlt héten, nem tudom milyen elgondolásból, minden éjszakát kint töltött, kivéve a csütörtököt, de akkor igazoltan volt benn. ("Kutyahideg" volt odakinn.) Ez azért érdekes, mert lassan 4 éve van meg, de ilyen soha nem fordult még elő vele.


Fénykép
Klassz a ruhám?

Vajon fogok emlékezni rá, hogy ide ástam el a sütit?


Azért sem mutatom meg a havas orrom!


Az éjszakai fáradalmak kipihenése




Csütörtökön délelőtt elkezdett lehűlni az idő, majd délután két órakor beköszöntött a káosz: hóesés, szél, áramkimaradás, majd végül vizünk sem volt. Azt hittük, először, hogy a hiba csak a mi lakásunkban van, a párom küszködött is 2 órán keresztül, mivel a lakás egyharmadában volt áram, a többiben nem. Aztán délután 4-kor sötétség borult az egész településre. Több hó esett, mint egész télen. Se áram nem volt, majd később víz sem, 2 napon keresztül. (A hűtőből kivittük az udvarra a romlandó holmikat.) Még jó, hogy voltak itthon illatos mécsesek, így amellett fogyasztottuk el a hideg "ünnepi" vacsorát (a férjem szülinapja volt), és beszélgettünk, kártyáztunk. A telefon kihangosításával hallgattuk a rádiót, így értesültünk az országos káoszról.  



Ugye milyen hangulatos kép?




Ez sajnos nem a hangulat miatt volt.

Kártyaparti gyertyafényben


A pénteket ágyban töltöttem, mivel jól elkapott az influenza, vagy valami hasonló, pedig azt hittem, hogy az idén is elkerül. Még jó, hogy  nem tudtunk csinálni semmit, így nyugodtan nyomhattam az ágyat. Egy tuti tipp torokfájásra és sok egyéb nyavalyára: házi pálinka. Eszembe is jutott egy vicc, amit az újságban olvastam:

Jó emésztéshez sört iszom,
Étvágytalanság esetén fehérbort iszom,
ha alacsony a vérnyomásom vörösbort iszom,
Magas vérnyomás esetén konyakozok,
és ha meg vagyok hűlve, pálinkázok.
És mikor iszol vizet?
No, olyan betegségem még sosem volt! 





Szombaton 10 órakor megjött az áram, 44 óra szünet után, (bár előző este 7 körül az 1 harmad házban újra volt) no meg a víz is, így visszatért minden a régi kerékvágásba. Kezdődhetett a mosás, takarítás. Vasárnap kicsit még gyengén, de újra sütöttem, főztem, a szokásoknak megfelelően. (Fénykép időhiány miatt nem készült. Ugyanis délutánra színházjegyem volt, így a főzés és csomagolás után készülnöm kellett.)


Szombati napsütésben





Miskolcon a Padlás című musical-t néztük meg az iskola tanulóival, tantestületével és a szülőkkel. Méltó befejezése a mozgalmas hétnek. Nagyon tetszett az előadás, néha kedvem lett volna együtt énekelni a színészekkel. Ki ne ismerné a Szilvás gombóc-ot, a Valahol című dalt, vagy a Fényév távolság-ot?







Ugye nem túloztam az elején?  Bár az áramszünet és a víz nélkülözése nem hiányzott, én nem morogtam, mint a lányaim, akik nem tudták, mit kezdjenek magukkal. Ja, és felidéztük a régi, hétfői adásszüneteket, meg az áramkimaradásokat. Ti emlékeztek rá? (Egyébként ma az iskolában mindenki lelkesen beszélt erről a két napról. Mennyivel unalmasabb lett volna, ha van áram és a tévét bámuljuk a hosszú hétvégén?)











8 megjegyzés:

  1. Micsoda hét!Sok erőt továbbra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Egyszeri és megismételhetetlen. A betegség ellenére élveztem. :))

      Törlés
  2. Hű tényleg besűrített hét...minden jó, ha vége jó lesz...de jó volt képekben is végig nézni... Minden jót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem az ilyen tartalmas heteket. Szép hetet neked is! :))

      Törlés
  3. Hát nem semmi hét van mögötted, mögöttetek...Remélem már rendeződtek a dolgok!
    Szép hetet kívánok:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nálunk minden a régi kerékvágásban. Szép hetet neked is! :))

      Törlés
  4. Eseményekkel teli hét van mögötted, az tény.
    Jól látom, a lányod a kürtőskalácsot italos dobozon sütötte? Nagyon jó ötlet!
    És a nőnapi virágok a legszebbek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy jól éreztem én is, hogy ilyen két hét nem tudom, lesz-e még valaha. Igen, italos dobozra tekerte és úgy sütötte. Szerintem a neten olvasta vagy látta ő is az ötletet. A virágokat nagyon szeretem. :))

      Törlés